A Farm Utahban, biogazdálkodás a vadnyugaton

 "A fiam apjának az USA-ban úgymond a „Vadnyugaton” volt egy háza és évente egyszer ott töltöttük a szabadságunkat. Magasan fönn a hegyekben elterülve ez egy ideális hely volt a gyógynövénytermesztés számára. Mivel biotermesztésből származó gyógynövényeket akkor még nehezen lehetett beszerezni, úgy döntöttem, hogy gazdálkodás céljából megveszem az egyik szomszédos farmot. Ez egy hirtelen döntés volt, csak úgy zsigerből. Később mindig újra azt kérdeztem magamtól, hogy milyen őrültnek kellett lennem, hogy Utahban a mormonoknál, vad cowboyoktól körbevéve egy farmot irányítsak. Ennek az 50 hektárnak a nagyobbik része legelő és ott „cattle”- módszerben szarvasmarha tartás folyik (Cattle: egy csordát jelöl, ahol billoggal megjelölik a borjakat és a teheneket lasszóval fogják be a lovasok), pont úgy, ahogyan ez a jó öreg vadnyugatról közismert.

Növénytermesztés, méghozzá bio, hallatlan volt és kezdettől fogva kinevettek. De a mormonok és a cowboyok kedves emberek és atyai tanácsokkal láttak el. Így tehát az ő tanácsaikra hallgatva a legelőt, ahol eredetileg sivatag volt, meghagytam eredeti mivoltában tehén és ló legelőnek és nem szántottam be a növények számára, mivel akkor a puszta homok kerülne felszínre és ott semmi sem tudna növekedni. Én ezt beláttam, így tehát a saját farmomon belső ellenállással váltam csordapásztorrá és csak alárendelten lehettem, a legelő szélén gyógynövénytermesztő. Mivel bio-minősítéssel rendelkeztem, így aztán a teheneim is bio-minősített tehenekké váltak a szomszédjaim nagy nevetségére. Nekem még sosem voltak teheneim, de egyszerűen nehezemre esik ugyanazt tennem, amit mindenki más is csinál. Így tehát mindig árral szemben úszom, és ez az ami a német marketinges szakemberek szerint célravezető attitűd.

Hagytam a teheneimnek, hogy megnövesszék a szarvukat, aztán a bikát kiengedtem a tehenekkel közösen legelni a mezőn, ezenkívül nem oltottam be őket, valamint az én Herfurt teheneimet összepároztattam egy Angus bikával. A őscowboyok nézete szerint teljesen mellényúltam. De én rettentő büszke voltam az én bikámra és érezni lehetett, hogy a bika is nagyon boldog volt a 20 fős háremével. Nagyon csinos kis csorda volt, kb. 40 tehénnel és borjúval. Évente egyszer a teheneket összeterelték és a fiatal állatokat árverésre vitték, beszorítva egy nagy karámba. Ez az a hely, ahol a cowboyok sörös dobozzal a kezükben ülnek a karám szélén és dicsekednek a gyönyörű tenyészállataikkal és találgatják, hogy vajon ki nyeri el az első díjat. Nos, Németországban van egy szólásmondás, amit ezek itt nem ismerhettek: „A legbutább paraszt aratja a legnagyobb krumplit.” E törvényhez híven én nyertem. Uraim, csak annyit mondhatok, itt aztán volt nagy meglepődés, de a cowboyok tudnak úriemberek is lenni és hamarosan jó és gyümölcsöző együttműködés és szomszédság alakult ki. Ez 1998-ban történt. Én viszont egyetlen fillért sem tudtam keresni a teheneimmel, mivel akkoriban a bio húsnak még nem volt igazán piaca, nem is nagyon erőltettem, mert tulajdonképpen csak arra kellett nekem a csorda, hogy a legelő ne bokrosodjon el és én a trágyát a most már egyre nagyobbá váló növénytermesztésemhez fel tudjam használni.

De aztán megfordult a kocka, amikor 2001-ben az USA-ban is megállapították a kergemarha kort. Alig néhány hónap alatt már mindenki csak bio húst akart venni és én a teheneimet négyszeres áron tudtam eladni. Innentől kezdve rendszeres vendégeimmé váltak a szomszédos rangerek, akik most már meg akarták tanulni, hogyan kell „BIO”-t csinálni. Azóta Utah-ban is  meg tudott honosodni a BIO. A gyógynövénytermesztéssel viszont kevésbé voltam szerencsés, a homokos talaj hosszútávon nem volt olyan alkalmas, mint ahogy én azt eleinte gondoltam, kivéve a már ott növekvő őshonos gyógynövényeket, amiket már az indiánok is nagyra becsültek. Így átszerveztem mindent és csak a honos gyógynövényeket gyűjtöttem. Ebből aztán keletkezett a Wild Utah nevezetű férfi bőrápolási sorozat, amely még mindig az én személyes kedvenc termékcsaládom, akkor is, ha ezt tulajdonképpen a férfi bőr számára fejlesztettem ki. 

Arra a kérdésre, hogy Martina Gebhardt asszony melyik termékcsaládot használja termékei közül, hozzáillő meglepő választ ad. „A férfi arckrém a kedvencem. Az illata Utah növényeire emlékeztet, ugyanakkor felső-bajorországi hazámra is.” A sivatagban töltött idő alatt módjában áll azt is megtapasztalni, hogy milyen az élet a Martina-Gebhardt kozmetikumok nélkül. „A legjobb natúrkozmetikum célja végül is az, hogy a bőrt kiegyensúlyozza és ne tegye függővé attól, amit kívülről viszünk be.”

Martina Gebhardt