2000 négyzetméter világmező

2000 NÉGYZETMÉTER VILÁGMEZŐ - A FÖLD IRÁNTI SZERETET SÚLYOS ESETE

Selina Tenzernek van egy kapcsolata, amely szó szerint nagyon mélyre nyúlik: mélyen a földbe. A talajtudóst elbűvölte a talaj, és megosztja lelkesedését e csodálatos földalatti világ iránt a 2000 m2 -es berlini világmezőn.

Selina, a földnek szenteled magad, szakmailag és a magánéletben is. Mi az, ami elbűvöl benne?

Iskolás korom óta lelkesedem a föld iránt - a sok különböző típus, és ha egy kicsit leásol, egy teljesen új, meglepő és lenyűgöző világ tárul fel előtted, amelyről még mindig olyan keveset tudunk. Tanulmányaim során a talajra szakosodtam, mert nagyon sok tudományág találkozik itt, természetesen a biológia, de a talajfizika és a kémia is. Ezenkívül kérdések merülnek fel a talaj felhasználásával és a táplálkozásunkkal kapcsolatban. A föld kérdése mindig az igazságosság kérdéseiről is szól, amelyeket nagyon izgalmasnak tartok. Meggyőződésem, hogy egy életre elfoglalhatja magát az emberrel a földdel.

Te  és a kollégáid ezekre a kérdésekre keresitek a válaszokat  a 2000 m2 -es világmezőn is. Miről van szó?

A 2000 m2 -es világmezővel érthetővé tesszük a földet: Berlin-Pankow -ban megmutatjuk, hogy mennyi termőföld áll a Földön minden ember rendelkezésére pusztán matematikai értelemben - és ez 2000 négyzetméter. Ezt úgy számítják ki, hogy a világ teljes termőföld területét, azaz az 1,5 milliárd hektárt elosztják a lakosság számával vagyis 7,5 milliárddal.

És ezt  a 2000 négyzetmétert ültettétek be?

Igen, a világ leggyakoribb szántóföldi terményeit termesztjük itt ugyanolyan arányban, mint ahogy a szerte világon. Itt a világ összes szántóföldi gazdálkodását mutatjuk be 2000 négyzetméteren. Ezzel az egyensúlytalanságokat megmutatjuk a globális termesztésben, de elmagyarázzuk az adott termény termesztésének hatásait is. Ugyanakkor azt is megmutatjuk, hogy nem mi, emberek vagyunk az egyetlenek, akik a „mi” 2000 négyzetméteres földünkön élünk. Ezeket milliárdnyi más élőlény lakja, akiknek az élete attól függ, hogyan művelik azt a földdarabot.És megmutatjuk, hogy a talaj az alapja a földi életnek.

Bemutatjuk fogyasztásunk konkrét hatásait is, például, hogy ezeknek a termesztett növényeknek mekkora hányadát használják fel állati takarmányként - például sertések esetében -, és egyértelművé tesszük a hústermelésre szánt földfelhasználást: Ha a teljes 2000 négyzetméter területemet búzával ültetem be, azzal két disznót tudok felhizlalni - de más termények számára már nem marad helyem. Vagy megmutatjuk a repce termesztésének példáját a biodízelre: Ha csak ezzel ültetném el 2000 négyzetméteremet, akkor ötször vezethetném a Hamburg - München útvonalat az abból származó energiával, és nem maradna semmi területem az élelmiszertermesztéshez. Vagy azt is megmutathatjuk, hogy az összes termesztett szántóföldi növény harmada a kukába kerül.

Ez újragondolásra ösztönöz?

Határozottan elgondolkodtat. Ami korábban túl elvont volt, annak nagy része itt konkréttá válik. A látogatók számára világossá válik, hogy minden vásárláskor - legyen az új ruha, étel vagy bioüzemanyag - parancsot adunk a gazdáknak, hogy műveljenek egy darabot ebből a termőföldből az adott termékhez. Tehát közvetlen kapcsolatot láthatunk a fogyasztásunk és a földművelés között. Ez a kérdés a jövőben még fontosabbá válik, mert az előrejelzések szerint 2050-re fejenként már csak 1500 négyzetméter áll majd rendelkezésünkre - ez nem csak attól függ, hogy milyen gyorsan nő a világ népessége, hanem attól is, hogy a földjeink milyen gyorsan degradálódnak, vagyis a szél és a víz  hatására, erózió, szikesedése vagy elsivatagosodás által. Sajnos a folyamatos éghajlatváltozás miatt egyre több földet nem tudnak majd mezőgazdaságra és táplálékelőállításra használni.

A világmezőn tartott szemináriumaidon foglalkozol a talaj és az éghajlat kapcsolatával ...

A kialakuló éghajlati tudatosság miatt manapság nagy figyelmet kap a talaj. Minél több humusz van, annál több CO2 tárolódik. A szemináriumon megmutatom, hogyan kell kiszámítani, mennyi CO2 van egy négyzetméter talajban, és mit kell ehhez figyelembe venni. Azonban úgy látom, hogy a talajra, mint széndioxid -tárolóra való fokozódó összpontosítás sokszor nagyon egyoldalú, mert a talaj ennél jóval több: olyan élőhely, mint az óceán vagy a trópusi esőerdő - mert itt is túláradó biológiai sokféleség van - és ezen túlmenően egy összetett szervezet! Ha ebből a szervezetből csak azt választjuk ki, hogy hogyan tárolja a CO2 -t, és olyan intézkedéseket hozunk, amelyek kizárólag erre irányulnak, akkor nem teszel eleget a talaj igényeinek. Igen, általában fontos a humusz felhalmozódása - ami természetesen mellékhatásként tárolja a CO2 -t. A fő hangsúlyt azonban a humusz felépítésére kell helyezni annak érdekében, hogy egészséges talajban jó minőségű táplálékot lehessen termelni, valamint arra, hogy a talajt élőhelyként és élőlényként fenntartsuk és tápláljuk.

A talaj egyszerűen életünk alapja, amelyre ugyanúgy szükségünk van, mint a levegőre és a vízre. Szoros és egzisztenciális kapcsolatunk van vele. Táplálnunk kell és mindent, ami benne él, hogy az viszont tápláljon bennünket és energiát és erőt adjon nekünk.

A világmezőn a látogatók kapcsolatba kerülnek a talajjal. Milyen a te kapcsolatod vele?

Érzem a kapcsolatomat, a saját talajkapcsolatomat a veteményeskertemben. Egyszerűen szeretek kézzel a földben dolgozni. Egyébként vannak tanulmányok, amelyek bizonyítják, hogy a szervezet endorfint szabadít fel, amikor az ember a kezét a földbe teszi. Ezért vannak különféle kerti projektek, különösen a börtönökben. Ha az emberek kertészkednek és ott dolgoznak a talajjal, az agresszivitás jelentősen csökken. Amikor kapcsolatba kerülök a talajjal, nem csak nyugovóra térek, hanem erőt és energiát is merítek belőle. És mindenki, aki maga kertészkedik, tudja miről beszélek, amikor megtapasztalhatom azt, hogy minden, amit azon teszek és tettem, egy ökológiai rendszerben kondicionálódik ... és egyszerűen növekszik. Ajándék, amit a föld ad nekem/nekünk!

Forrás: https://www.demeter.de/journal/51/selina-tenzer-weltacker